Ép lélekben, ép test

test-lelekA magatartástudomány “stresszelmélete” hatékony szemlélet a bennünk zajló testi és lelki folyamatok megértése szempontjából. Eszerint az egészség a test és lélek közötti kényes egyensúly fennmaradása. A különböző ingerek, melyek minket érnek, alkalmazkodásra késztetik az egész embert. A legtöbb esetben ez sikeres, de bizonyos helyzetekben nem sikerül az egyensúlyt megtartani, egyensúlytalanság lép fel. Bár a szituáció a homályba veszhet, a test és a lélek emlékszik az átélt traumára, és érzékenyebbé válik minden hasonló helyzetre. Ez az érzékenység hasznos reakció, hiszen a szervezet “érezve” az egyensúlytalanságot, törekszik azt meg szüntetni.

Ha érzékenyebbek vagyunk az adott helyzetre, akkor könnyebben észrevesszük, és talán változtatunk valamit. Sajnos a legtöbb esetben nem teszünk semmit a helyzet megoldása érdekében, és minden újabb stresszes szituáció egy újabb “érzelemcsomagot” tesz az eddigiek mellé. Mivel az információkat nem időrendben tároljuk, ha nem asszociációsan, vagyis összefüggéseiben, ezért az új helyzet az emlékek közül minden hasonló eseményt megidéz a hozzájuk tartozó pozitív és negatív érzésekkel együtt. Emiatt fordulhat elő, hogy valaki egy összetört tányér miatt dührohamot kap, vagy ha rálépnek a lábára, leüti a “vétkes” ártatlant. A mindennapi szóhasználatban: ez az utolsó csepp a pohárban. A modern civilizált életforma folyamatosan termeli ezeket a helyzeteket, melyekben a testi és lelki egyensúly csak igen nehezen tartható fenn. Nem véletlenül hívják ezen pszichoszomatikus tüneteket civilizációs megbetegedéseknek.

Érdemes felismernünk, hogy minden helyzetben van választásunk. A tudat képes kitörni az emlékek bilincséből. Azt a gondolatot kell csupán élővé tennünk magunk számára, hogy minden lehetséges. Elképzelhető, egyik kiút rosszabbnak tűnik, mint a másik, de akkor is eldönthetjük, melyik úton megyünk tovább. Saját magunkat pedig tiszteljük annyira, hogy a választásunkat elfogadjuk, és nem hőzöngünk ellene, nem teszünk keresztbe a magunk választotta úton, hanem igyekszünk a legjobban csinálni, amit elhatároztunk.

Az elfogadás elég lényeges eleme mindenféle döntésünknek és reakciónknak. Amennyiben elfogadjuk a helyzetet, nyitottá válunk, és a megoldási lehetőségek belénk tudnak áramlani. Ha elutasítással élünk a helyzettel szemben, akkor ezzel elzárjuk magunktól képességeink java részét, így csökkentjük esélyeinket a helyes válasz megtalálására.

forrás >>